Idén szeptemberben Nápoly felé vezetett az utunk. Na és pont Nápolyt hagytuk ki teljes egészében. A célunk az Amalfi-part feltérképezése volt. Három éjszakát töltöttünk Vico Equense nevű kis olasz faluban, ami tökéletes bázisnak bizonyult a környék felfedezéséhez.
A megérkezés után rögtön autót béreltünk a Noleggiare cégnél. Négy napra az autó teljes bérlése 230 euró volt. Egy Toyota Yarist kaptunk, amiben valami végtelenül kicsi motor dolgozott, és az emelkedőket nem igazán szerette, de a célnak végül megfelelt, és mindenhová eljutottunk vele.
A szállásunktól nagyjából két perc sétára volt egy kifejezetten jó étterem, ahová végül többször is visszatértünk. Ár-érték arányban szuper volt, a kiszolgálás nagyon kedves, a hely neve pedig Ma Che Bontà – Seiano. A kilátás 10/10, a kaja szintén 10/10, csak ajánlani tudjuk.
Amalfi Nápolytól délre, Salerno tartományban található, nagyjából félórányira Sorrentótól. A város a róla elnevezett félszigeten fekszik, amely az UNESCO Világörökség részeként ismert Amalfi-part része. Ez a sziklás vidék a környék egyik legszebb és legnépszerűbb nyaralóhelye, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre. A falvak meredek sziklákra épültek, a tengerpartról sokszor csak hosszú lépcsőkön lehet feljutni. Régi, boltozatos házak sorakoznak mindenhol, amelyek egykor a tengeri kereskedelemből meggazdagodott családok otthonai voltak. Amalfit hátulról a Monti Lattari hegyei védik, elölről pedig a Tirrén-tenger terül el. Nyáron kompok kötik össze Nápollyal és Salernóval, az év többi részében pedig SITA buszokkal lehet ide eljutni Sorrento vagy Salerno felől.
Pompei
Az első napon, közvetlenül az érkezés után a Vezúv lábánál fekvő Pompeit néztük meg. Jó döntés volt rögtön az elején beiktatni, még frissen, mert a terület hatalmas, és simán el lehet benne fáradni. Már a belépésnél éreztük, hogy ez nem egy „gyorsan végigszaladunk” típusú látnivaló.
Pompei egészen elképesztő hely. Ahogy sétáltunk az utcákon, konkrétan egy kétezer éves városban jártunk. Ott voltak az utak, járdák, házak, üzletek, fürdők – minden. Sok helyen még a freskók és mozaikok is láthatók, ami elég durva, ha belegondolunk, hogy mindezt a Vezúv kitörése konzerválta.
Különösen tetszett, hogy nem csak „romokat” látni, hanem egy teljes városszerkezetet. Könnyű volt elképzelni, hogyan éltek itt az emberek: hol vásároltak, hol ettek, merre közlekedtek. A Vezúv végig ott magasodott a háttérben, ami az egésznek adott egy nagyon erős hangulatot.
Nagyjából 2–3 órát töltöttünk bent, de ez inkább a minimum. Nyáron brutál meleg tud lenni, árnyék kevés van, úgyhogy víz, kalap és kényelmes cipő erősen ajánlott. Pompei egyértelműen az utazásunk egyik csúcspontja volt, még akkor is, ha lelkileg kicsit nyomasztó belegondolni abba, mi történt itt.
Amalfi
Amalfi maga kisebb, mint amire előzetesen számítottunk, de pont ettől működik jól. A város központja a kikötő körül koncentrálódik, itt található a dóm is, a Cattedrale di Sant’Andrea, ami élőben sokkal impozánsabb, mint képeken. A főtér folyamatosan nyüzsög, kávézók, fagyizók és szuvenírboltok mindenhol, de mégsem válik teljesen élvezhetetlenné.
Ami külön tetszett, hogy pár perc séta után már ki lehet szakadni a tömegből. Felfelé haladva egyre szűkebb utcák, lépcsők és régi házak jönnek, itt már sokkal nyugodtabb a hangulat. A kikötő felől a kilátás kifejezetten szép, főleg késő délután, amikor megváltoznak a fények. Amalfi számunkra abszolút „jó arányú” hely volt: elég látványos, de nem túl sok.
Sorrento
Sorrento volt az egyik legnagyobb pozitív meglepetés. Már az első pillanatban nagyon élhető benyomást keltett. Nem csak egy turistalátványosság, hanem egy valódi város, ahol látszik, hogy helyiek is élnek, nem minden csak a vendéglátásról szól.
A belváros hangulata kifejezetten jó, rengeteg kis étterem, borbár és pékség található egymástól pár percre. A tengerpart itt kicsit más, mint az Amalfi-part klasszikus strandjai, inkább sziklás, de a kilátás a Vezúvra és a Nápolyi-öbölre mindent visz. Naplemente környékén különösen erős élmény.
Sorrentóból logisztikailag is minden egyszerűbb: vonat indul Nápoly felé, buszok mennek az Amalfi-partra, komp Capri irányába. Ha újra erre járnánk, simán el tudnánk képzelni, hogy itt szálljunk meg, és innen járjuk be a környéket.
Positano
Positano volt az a hely, amit a képek alapján nagyon vártunk… és végül kicsit csalódás lett. Kétségtelenül brutálisan fotogén: a színes házak, a meredek hegyoldal és a tenger látványa tényleg olyan, mint egy képeslap. Élőben viszont mindez rengeteg lépcsőt, tömeget és nagyon magas árakat jelentett.
Minden zsúfolt volt, főleg a főbb útvonalakon, és nekünk kicsit olyan érzésünk volt, mintha az egész város egy nagy Instagram-díszlet lenne. Rövid sétára persze jó, egy kávé a parton belefér, de hosszabb időre nem igazán tudott lekötni. A strand rendben van, de semmi extra ahhoz képest, amit előtte elképzeltünk.
Összességében örülünk, hogy láttuk, de számunkra Positano inkább „kipipálós” hely lett, nem az a fajta, ahová visszavágynánk.
Capri
Capri egy egynapos kiruccanás volt az Amalfi-partról. Reggel komppal mentünk át, a hajóút önmagában is megérte: lassan eltűnt mögöttünk a szárazföld, miközben egyre közelebb kerültek Capri meredek sziklafalai. A kikötő Marina Grandén van, ahol már az első pillanatban érezni, hogy ez nem a „nyugi olasz falu” kategória: tömeg, nyüzsgés, hajók egymás hegyén-hátán.
A város felső részébe felvonóval mentünk fel, pár perc az egész, de hatalmas a szintkülönbség. Capri városa nagyon szép és rendezett, tele elegáns üzletekkel, kávézókkal és szűk utcákkal. Itt minden egy kicsit drágább, mint a parton, de egyszer belefér. Sétáltunk egy nagyobbat, majd az Augustus kertek felé vettük az irányt, ahonnan az egyik legismertebb kilátás nyílik a Faraglioni sziklákra. Élőben még durvább, mint a képeken.
Anacapri már sokkal nyugodtabb hangulatú volt. Busszal mentünk át, kevésbé turistás, kicsit „olaszosabb” érzést adott. Innen indul a Monte Solaro felvonó is, amivel felmentünk Capri legmagasabb pontjára. Tiszta időben az egész Nápolyi-öböl belátható innen.
Összességében Capri gyönyörű, de számunkra inkább az „egyszer látni kell” kategória. Brutálisan szép, viszont zsúfolt és nem olcsó. Egy nap bőven elég volt, estére pedig kifejezetten jólesett visszatérni a nyugodtabb Amalfi-partra.
